Beköszöntő

Tavasz! Máskor talán a virágba boruló fákról, és tél utolsó leheletéből ébredő természetről szólna egy ilyen beköszöntő. Idén viszont valahogy akörül forognak a gondolataim, hogy pár év múlva lesz-e még egyáltalán ilyen évszakunk. A nyár forróságával összevethető áprilisi idő kapcsán óhatatlanul elkezdünk a klímaváltozás jelenségével és jelentőségével foglalkozni.

Lassan tényleg eljutunk odáig, hogy gyermekeinknek mesélnünk kell arról, hogy a hóvirág amúgy a hó alól bújik elő, meg a szeszélyes áprilisról, mert ők maguk ezt nem tapasztalhatták meg? Búcsút mondhatunk a négy évszaknak, és kezdhetünk megbarátkozni a kettővel? E globális kérdések nagysága közepette saját kicsinységünk még inkább megélhető. És ebben tényleg az ember, az emberi tevékenység a ludas? Számíthat-e egy ekkora kérdésben az, hogy miként él egy ember? Hogy miként tölti a szabadidejét? Hozzájárulhat-e a tavasz eltűnéséhez az, hogy futógépen futunk? Hogy messzire utazunk feltöltődni a helyben elérhető lehetőségek használata helyett? Hogy autóval közlekedünk a közösségi közlekedés helyett? Hogy milyen gyakran cseréljük használati tárgyainkat? Egy ember döntései aligha tükröződhetnek ebben. Na de 8 milliárd emberé?

A Természetnek édesmindegy, hogy továbbra is lesz-e Tavasz a Kárpát-medencében. Legfeljebb újra arculatot vált, ahogy azt a természetes szelekció révén már milliószor megtette. Nekünk, embereknek nem mindegy. Talán épp ezért érdemes tennünk is érte. És bizony, ebben a rekreációs szakmánknak is lehet jelentősége.

Lippai László Lajos
Tanszékvezető
SZTE JGYPK Alkalmazott Egészségtudományi és Környezeti Nevelés Intézet
Egészségpszichológia és Mentálhigiéné Tanszék