BEKÖSZÖNTŐ

Lectori salutem, köszöntöm az olvasót!

’Boldogult úrfikoromban’ a Hód-tó nádasaiból, a kanálisok partjairól, az élő és a Holt-Tiszából előbújt, élményeket habzsoló városszéli csibészként nem volt rajtam a felirat: Rousseau-i gyermek — pedig valóban a természetben nőttem fel. Szerencsés voltam: örökmozgónak születtem, így a hét főbűn közül legalább a restséget elkerülhettem. A restség vagy lustaság megkeseríti az életmódjavításban elszántan tevékenykedő testnevelő pedagógsok, orvosok, testszobrászok vagy más gyökerű szakemberek életét. Csak a genetika ugyanis nem elég: az egyén fejlődése csak közösségben válik értelmezhetővé, és ehhez segítők kellenek (összefoglalóan nevelőknek is nevezhetjük őket). Nekem szerencsém volt velük: akadt
futballista osztályfőnököm, túravezető orosztanárom, vívó latintanárom; testnevelőim pedig (Balogh Imsi, Török Sanyi) az országos válogatottakba ’gyártottak’ kosárlabdázókat, úszókat, vízilabdázókat a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium manufaktúrájában.

Teljesítményeink az uszodában, a palánk alatt, a vívópáston vagy a teniszpályán mára már elmerültek az öntudatlan siket tavában: csak emlékképek, hiszen ösztönösen voltunk ép testben ép lélek. Manapság azonban ennek a zsigeri szinten is érezhető kiegyensúlyozottságnak a kialakítása (testkontroll, döntések magunkról) tényfeltáráson alapuló, interdiszciplináris tudományággá vált, amelyben a fiziológia, a mozgásintelligencia, a dietetika, a szellemi arányosság és testi esztétika önfegyelmezően, egyetlen irányba hat: élj szebben, egészségesebben, boldogabban. A rossz szokásokat, mint levedlett kígyó- bőrt,
hátra lehet hagyni. Majd rátalál a nádasban egy gyermek (aki voltam) és megérti, hogy az élet állandó változás, átalakulás, metamorfózis, amely tőlünk is függ (aki leszek). Most, hogy a rekreáció modern formáival megismerkedhettem, megállapítottam, hogy az élet hetvennél kezdődik. Mint nekem tavaly...

Professzor dr. Bárdos Jenő

DSc, az MTA doktora, professor emeritus
szerkeztőbizottsági tag