BEKÖSZÖNTŐ

Szakmai köreinkben, a rekreációs képzéseink csonkítása kapcsán hangzott el nemrég egy olyan felvetés, hogy minek is tanítsunk filozófiát.
A meglepetéstől nem is tudtam hirtelen reagálni, csak folyton az járt az eszemben, hogy életünket megélhetjük-e tudat, érzelmek, világi, spirituális felfogások nélkül.

Egy kedves kollégám, ma már mondhatom, tanítómesterem, a kínai származású, új-zélandi professzor, Peter Chen publikálta „Leisure and Transformation” című könyvében: „a rekreáció (leisure) a filozófia szülőanyja”. Ezzel magyarázta azt, hogy már az első civilizációk megjelenése óta az emberiség keresi az élet értelmét a természet és a társadalmi változások mentén. Az ókori filozófus, Arisztotelész szerint „csak az járulhat hozzá a civilizációk fejlődéséhez, az emberi élet kiteljesedéséhez, és „látja jól a dolgokat, aki már a kezdettől fogva figyeli azok kialakulását, fejlődését”. Ehhez elsősorban az kell, hogy „ismerjük meg önmagunkat, ezáltal válhatunk bölccsé”. Ma is aktuálisnak és tanulságosnak tarthatjuk azt, hogy a boldogságunkat is akkor érhetjük el, ha véleménye szerint „ne csak a többet keressük, hanem a kevesebb megbecsüléséhez fejlesszük képességeinket”. Ez talán figyelmeztet bennünket arra, hogy „a materiális világunkban a tárgyi értékeken túl a test és a szellem fejlettségét tekintsük végső célnak” (Nicola Tesla).

Filozofikus gondolkodásmódra figyelmeztetett egy neves amerikai professzor, Christopher Edginton is, miközben a testfunkcionális rekreációelméleti modellemről beszéltem neki. Véleménye szerint az ember életvitele, életminősége nemcsak egy jól működő testben realizálódik és fejlődik, hanem legtöbbször a tőlünk független, sokszor fölöttünk álló jelenségektől is. Miközben változik körülöttünk a természet és a társadalom, úgy változnak az értékek és igények, amelynek függvényében folyamatosan változik gondolkodásmódunk, cselekedetünk, és ehhez igazítjuk életünket.

Ennek kapcsán gyakran teszem fel magamnak is a kérdést: Létezik-e tudatos életvitel filozófiai töltés nélkül, ahol ne látnánk, éreznénk cselekedeteink, a környezethez és másokhoz való viszonyulásunk értelmét. Nem hiszem, hogy a rekreáció területei fejlesztéséhez e tudományág eredményeit nélkülözhetnénk. Sőt prioritással kéne kezelnünk oktatását egyetemeinken, hogy még inkább megalapozottan hirdessük szakterületünk fontosságát.

Dr. habil. Bánhidi Miklós
Széchenyi István Egyetem, Győr, főiskolai tanár
World Leisure Organization vezetőségi tag