BEKÖSZÖNTŐ

Az alkotókészség kétségtelenül az élet feltétele. Minden reggel arra ébredünk, hogy újra kell alkotnunk önmagunkat arra a napra. Erő, kedv, ihlet kell hozzá. Kreativitás, rekreativitás.

Honnan vegyük, honnan merítsük?

Az ókori mitológia az ihlet adóinak a Múzsákat tekintette, akik egy ibolyaszínű forrás körül körtáncot lejtenek, s az ihlet pillanatában képessé teszik a költőt arra, hogy emlékezzen az egyedül igaz képre/szóra, miáltal megragadhatja a káoszban a rendet, hisz a születő mű a harmónia letéteményese lesz.

Erre a csöpp ihletre minden halandónak minden reggel szüksége van, hogy belevethesse magát az idő aznapi forgatagába. Minden egyes nap az ismeretlennel, az újjal szembesít bennünket, s a kreatívabb embereknek könnyebb, mert nyitottabbak az újjal szemben, mert a lehetséges kategóriáiban gondolkodnak. Számukra ez egyfajta gondolati és cselekvési szabadság igénylése, önmegvalósító alapélmény.

A világ minden reggel felszólít bennünket, hogy lépjünk vele kapcsolatba, próbáljunk ki új stratégiákat, rendezzük át a dolgokat, önmagunkat, újuljunk meg, hacsak lehet, függesszük fel a megszokott rendet, hozzuk létre az aznapi szabadság különleges állapotát, változzunk, növekedjünk, szülessünk újjá. Legyünk bátrak a kockázatvállalásra, a biztonságtól való elhajlásra, az árral szembeni úszásra, a spontaneitásra. Ösztönösen is érezzük, hogy mindennapos feladatunk: újraalkotni önmagunkban a kreatív átélés magasztos érzését.

Prof. Dr. Csányi Erzsébet
egyetemi tanár
Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar,
Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Szerbia